Együttműködési nehézségek, dac, hiszti, sírás

 Időnként a TSMT végzése alatt, vagy akár az állapotfelmérés során is előfordulhatnak ezek a "váratlan" események főképp a kisdedek körében. Azért írtam ezt a cikket, mert mindenkit szeretnék megnyugtatni, nem egyedi esetről van szó, és nem megoldhatatlan a nehézség.

Amikor bejelentkezik egy család a tréningre, legtöbbször konkrét dolgokkal  jönnek, olyan eltérések vagy késések vannak a gyermek fejlődésében, amin szeretnének változtatni, vagy esetleg valami nyugtalanítja őket és szeretnének egy állapotfelmérést. Kicsi gyerekeknél előfordul azonban, hogy az első találkozásunkkor nem működnek együtt. A protokoll szerint ekkor történne az állapotfelmérés, amit időnként nagy elvárás övez a szülők részéről.

Fontos tudni, hogy amikor egy kisgyerek megérkezik, idegen helyre kerül, ahol még soha sem járt, és az én személyem is idegen számára, nem tudja mi fog történni vele, tehát sok ismeretlen dolog veszi körül.  Hogy ebben a helyzetben egy gyermek hogyan reagál, nagyon sok tényezőtől függ. Első sorban saját személyiségétől, mennyire viseli könnyen a változásokat, új helyzeteket, éppen milyen hangulatban van, kipihent-e, tudott-e jól aludni, mi történt vele a nap során, van-e fogzás aktuális nyűgösség, stb. Ha esetleg rosszabb passzban találjuk, előfordul, hogy a felmérés feladatai közül nem hajlandó semmit sem megcsinálni. Ez főként a másfél-három, három és fél éves kor közöttiekre jellemző leginkább. Sokszor okozhat ez csalódást a szülőknek, gyakori kérdés "csak az én gyerekem viselkedik így?". Ha egy olyan gyerekről van szó, aki alapvetően nehezen viseli a változásokat, ennél erősebben is hangot adhat tiltakozásának, bizalmatlanságának, előfordulhat sírás.

Amikor az első alkalom így zajlik le, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem egyedi jelenség, a kisgyermekek viselkedésére jellemző, hogy nem mindig azt csinálják, amit mi elvárunk. Adjunk neki időt, hogy megszokja az új helyzetet, környezetet. Ebben az esetben nagyobb latba esnek  a szülők által elmondottak a gyermek fejlődéséről, viselkedéséről. A "felmérés" ilyenkor abból áll, hogy a gyermek mozgásait, reakcióit megfigyelem. Ha az összeállított gyakorlatsort nem sikerül az első alkalommal megcsinálnunk, ami a házi feladat része lesz, otthon nyugodt, ismerős körülmények között ez már működik. A következő találkozásig a gyermek megismeri a feladatokat, tudja, hogy mi fog történni vele, a környezet is egy kicsit más ismerős lesz számára. Nagyon gyakori, hogy a második találkozásunkkor már végig tudjuk csinálni a gyakorlatsort. Természetesen vannak olyan gyerekek, akiknek még több idő kell a feloldódáshoz, ekkor szoktam javasolni a szülőknek, hogy csináljanak videó felvételt az otthoni gyakorlásról, és azt hozzák magukkal.

Dilemma, hogy hogyan reagáljunk a gyermek gyakorlatok közbeni sírására. Természetesen ezt mindenkinek rossz hallgatni, de különbséget lehet tenni sírás és sírás között. Ha csecsemőről van szó, és a torna során nagyobb sírás van, egy pici szünetet szoktunk tartani, hogy megnyugodjon, vagy a kedvenc feladatát vesszük elő, majd ismét folytatjuk a feladatokat. Ők általában akkor szoktak tiltakozni, amikor már elfáradtak, vagy kellemetlen nekik az elvárt testtartás. A babát a gyakorlatokkal a komfortzónájából emeljük ki, természetesen tiltakozni fog ez ellen, de szem előtt kell tartanunk, hogy a változások érdekében muszáj ezt megtennünk. Ahogy hozzászokik a gyakorlatokhoz, megerősödik, egyre kevesebbet fog sírni, idővel a tiltakozás el is múlik. Ez az eredmény már önmagában nagy fejlődés.

A kisdedeknél, az egy és három év közöttieknél fordul elő a legtöbb tiltakozás, sokszor személyes szabadságuk korlátozásaként, kényszernek élik meg, hogy olyan helyzetbe legyenek, amit mi szeretnénk. Ilyenkor sok játékkal, a feladatokat játékossá téve próbáljuk őket bevonni, esetleg több szünetet megengedve nekik. Ha a nyöszörgés, sírás csak addig tart, amíg pl. a labdán kell lenni, és ha levesszük őket, boldogan futkorásznak, mert sikerült elérni amit akartak, ilyenkor az engedékenységet próbáljuk leépíteni, általában néhány alakalom után ez sikerül, és felhagynak a próbálkozásokkal.

A nagyon kitartó és gyakori sírással érdemes komolyabban is foglalkozni, hiszen ezzel a gyermek kielégítetlen szükségletét jelzi, valamit közölni akar vele. Az idegrendszeri éretlenség egyik tünete is lehet a lelki egyensúlyából könnyen kibillenő gyermek, aki a változásokat rosszul viseli. Amikor az érési folyamatok beindulnak, ez általában nagyon sokat változik, nagyobb bizalommal tekint az őt körülvevő világra. Ez a helyzet nagy türelmet igényel a szülőktől, fontos, hogy próbáljuk őt megérteni, amennyire lehet az ő szemével nézni a világot. Türelemmel és megértéssel hamarabb érünk el eredményt, hogy ez a világba vetett bizalom kialakuljon, mintha sürgetnénk.

Ha azért sír, mert a benne lévő negatív érzéseket, feszültséget, félelemet akarja kiadni, előfordulhat, hogy hiába nyugtatgatjuk, tovább folytatódik a sírás. Ekkor is nagyon fontos számára a szülő támogató jelenléte. Figyeljük rá, ne bagatellizáljuk az érzéseit, szükségleteit. A szülőknek sem könnyű helyzet a gyermekük sírását tehetetlenül hallgatni. Ez nem tétlenség, vagy tehetetlenség, csak legyünk együtt a gyermekkel, míg elmúlik a sírás, ezzel nagyon sokat segítünk neki, hogy a benne lévő feszültségek, traumák, oldódjanak.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.